Zene

Naptár

Germán újpogány ünnepek, megemlékezések

R.k. 2266 Aratás hava 31. – Hold napja

Üdv!

Mikor anno, alig több mint másfél esztendővel ezelőtt elkezdtem írni a blogot, az volt az eredeti tervem hogy legjobb tudásom szerint egy évig a germán újpogányok által tartott kisebb- nagyobb ünnep, megemlékezés alkalmával készítek az aktuális eseményről egy hosszabb írást, hogy magyar nyelven is utána lehessen olvasni ezeknek a dolgoknak. Többé- kevésbé sikerült is tartanom a lépést, de így is kimaradt pár, melyeket szándékozom majd pótolni. Történt ez részben azért is, mivel nincs egy bizonyos kőbe vésett “évi menetrend“, központosított ünnepek. Ki- ki esetleg mást- máskor tart, másra emlékezik. Amennyire észrevettem, általában minimális eltérések vannak. Azt is tudni kell, hogy ezek az ünnepek- megemlékezések nagyrészt a modern korban látták meg a napvilágot. Ám természetesen található köztük az ősi időkre visszanyúló hagyomány is.

A lényeg, hogy én jelen esetben most több forrásból próbáltam meg összeírni, szinte mindent amit találtam, és csináltam egy saját naptárat, melyet egyfajta példaként szeretnék az olvasók, érdeklődők elé tárni. Hogy ebből esetleg ki- mit követ, tart, ünnepel meg- azt mindenki határozza meg a saját belátása szerint.

Amint a naptárban látható, az angol nyelvű népies hónapnevek, immár az általam fordított/ megalkotott magyar változattal kerültek feltüntetésre. Zárójelben pedig az eredeti, valamint a Gergely- naptár magyar elnevezése is olvasható.

Az ünnepek- megemlékezések túlnyomórészt a hó egy bizonyos napjára kerültek besorolásra, de előfordulhat ahol több lehetséges napra is feltüntettem, és van amely évente eltérő napra esik. Ilyen például többek között a napfordulók- melyek értelemszerűen a Föld északi féltekéjére vonatkozóan kerültek kiírásra. Amit, még tudni érdemes, hogy a legtöbb esemény nevére kattintva a fentebb már említett hosszabb írásomra vezető link új lapon jeleníti meg az adott ünnep- megemlékezés bővebb leírását.

Bár már volt szó róla egy korábbi írásban, azért a naptár végére a hét napjainak elnevezéseit is kiírtam.

Þorrablót

R.e. 2266 Snowmoon 27. – Odin napja

Üdv ezen a borongós téli napon!

Pár napja tartották “hivatalosan” a Thorrablot- ot (Þorrablót – i.sz. 2016 január 20.), mely egy régi izlandi ünnep amit az i.sz.- i XIX. században felélesztettek, és azóta is ünneplik a szigeten.

A Thorrablot egy “télközépi fesztivál”, mely a Þorri nevet viselő, korabeli izlandi naptár szerinti nagyjából január közepétől február közepéig tartó hó neve után kapta elnevezését. E naptár szerint ez a negyedik téli hónap (1. Gormánuður; 2. Ýlir; 3. Mörsugur után következik – bővebben), a “fagyott hó hava“, a Skammdegi a “rövid napok” nevet viselő felének az évben.

Raud az Erős

R.e. 2266 Snowmoon 19. – Tyr napja

“All the old gods are dead,
All the wild warlocks fled;
But the White Christ lives and reigns,
And throughout my wide domains
His Gospel shall be spread!’
On the Evangelists
Thus swore King Olaf.

But still in dreams of the night
Beheld he the crimson light,
And heard the voice that defied
Him who was crucified,
And challenged him to the fight.
To Sigurd the Bishop
King Olaf confessed it.

And Sigurd the Bishop said,
‘The old gods are not dead,
For the great Thor still reigns,
And among the Jarls and Thanes
The old witchcraft still is spread.’
Thus to King Olaf
Said Sigurd the Bishop.

‘Far north in the Salten Fiord,
By rapine, fire, and sword,
Lives the Viking, Raud the Strong;
All the Godoe Isles belong
To him and his heathen horde.’
Thus went on speaking
Sigurd the Bishop.

‘A warlock, a wizard is he,
And lord of the wind and the sea;
And whichever way he sails,
He has ever favoring gales,
By his craft in sorcery.’
Here the sign of the cross
Made devoutly King Olaf.

‘With rites that we both abhor,
He worships Odin and Thor;
So it cannot yet be said,
That all the old gods are dead,
And the warlocks are no more,’
Flushing with anger
Said Sigurd the Bishop.

Then King Olaf cried aloud:
‘I will talk with this mighty Raud,
And along the Salten Fiord
Preach the Gospel with my sword,
Or be brought back in my shroud!’
So northward from Drontheim
Sailed King Olaf!”

/Henry Wadsworth Longfellow, Tales of a Wayside Inn részlet/

Yuletide

R.e. 2265 Yule 31. – Thor napja

Köszöntelek titeket Thor, valamint a naptári év utolsó napján!

Szólnék pár szót Yule témában! Többek között Diana L. Paxson “Essential Ásatrú” című művét fogom most segítségül hívni, és magyarul tolmácsolni nektek. Mivel még mindig foghíjas adatokból nyert régi szokásokból merítünk, ezért természetesen hasonlóságok, különbségek, eltérések, akár ellentmondások ismét előfordulhatnak! Vágjunk is bele!

Egill Skallagrímsson

R.e. 2265 Yule 23. – Odin napja

Kellemes estét kívánok ezekben az heathen- ek által oly eseménydús napokban!

Eljött ismét az évnek ezen ünnepi időszaka, ám mielőtt még csapra vernénk a mead- et, áldozatot mutatnánk be isteneink dicsőségére, majd nekiveselkednénk a lakomának engedjétek meg, hogy pár szóban tegyek egy kis kitérőt!

Yule elején (melyet én magyarul Télközép havának neveztem el), a kilencedik napon emlékezett meg a világ Ásatrú közössége Egil Skallagrímssonról!

Ullrblót & Wayland A Kovács

R.e. 2265 Fogmoon 25. – Odin napja

Üdv, és szép köd hava végi napot kívánok!

Ásatrú naptár változataim november utolsó hetére, vagy annak környékére teszik Ullr ünneplését, és rendelnek egy napot a vadászat istenének dicsőségére! Nézzük meg hát kicsit közelebbről, bár sajnos nem tudunk feledésbe merült alakjáról túl sokat.

Böksta rúnakő

Magányos harcosok

R.e. 2265 Fogmoon 11. – Odin napja

Kellemes napot kívánok!

A mai napon az USA a veteránjait ünnepli, amelyet bizonyos ásatrúerek az Einherjar- okról történő megemlékezéssel kötöttek össze. Alább olvashatjátok a májusi írásomat a témában, hiszen azon hónap utolsó vasárnapja pedig az úgynevezett “Memorial Day”, mely szintén a fegyveres erőkkel kapcsolatos, és szintén Einherjar nap több “ásatrú naptárban”.

“R.e. 2265 Merrymoon 25. – Hold napja

Üdv!

Az Amerikai Egyesült Államokban a mai nap május utolsó vasárnapja az úgynevezett “Memorial Day“, amikor a háborúban elesett katonáikról emlékeznek meg. Az ottani Ásatrú szervezetek többsége ezt a napot “Einherjar Day- nek”, azaz Einherjar napnak nevezi. Hozzá kell tenni, hogy egy másik alkalom is ugyanezt a nevet viseli, méghozzá november 11.- e ami a Veteránok napja az USA- ban.

Szerintem eme napot gond nélkül magáénak érezheti bármely nemzethez tartozó germán újpogány, hiszen kinek ne lenne harcban elesett őse. Harcosnak lenni az egyik legrégebbi emberi “hivatás; kötelesség”.

A teljesség igénye nélkül azért szólnék pár szót arról, mi is az Einherjar. Jobban mondva kik. Óészaki nyelven nagyjából azt jelenti, hogy “magányos harcos; azok akik egyedül harcolnak”. Röviden, és egyszerűen szólva a csatában elesett harcosok, akiket a Valkűrök Valhallába visznek, majd ott készülnek a végső harcra a Ragnarök– re, melyet az istenek oldalán Vígríðr (más néven Óskópnir) mezején vívnak majd meg. (Azt olvastam, hogy Heimdall alkalmakként visszaküldött Einherjar- t Midgard- ra, esetleg Jotunheim-re, óriások legyőzése céljából. Az élőkkel természetesen nem beszélhettek.) Mézsört isznak, mely Heiðrún a kecske tőgyéből folyik, valamint vaddisznó húst lakomáznak a minden nap elejtett- majd újjászülető Sæhrímnir- ből.”

“Ódin udvarában
minden hős nap mint nap
hadra kél könyörtelenül;
holtáig harcol mind,
majd a harcteret odahagyván
Ódinnál megbékélve vigad.”

/Vaftrúdnir- ének 41., Verses Edda/

Sigrid a Gőgös

R.e. 2265 Fogmoon 9. – Hold napja

Üdv!

Az október hónapom eléggé zsúfolt volt, így kimaradt pár poszt, többek között az őszi napéjegyenlőséggel, valamint Leif Eriksson– nal, és apjával Vörös Erik– kel kapcsolatban. Sebaj, majd jövőre is lesz még újdonság a megemlékezések, ünnepek terén.

Most azonban Sigríð Storråda– ról szeretnék írni pár sort, hiszen a világon sok ásatrúer a mai napot az ő ünneplésének szenteli.

Emlékezz Teutoburgra!

R.e. 2265 Shedding 9. – Odin napja

Üdv, és kellemes napot!

Egy csatáról történő megemlékezés kapcsán ragadtam virtuális tollat. I.sz. 9- ben a Teutoburgi erdőben (vagy annak közelében) Arminius vezetésével a germán törzsek összefogva megsemmisítő csapást mértek a Publius Quinctilius Varus vezette három római légióra, valamint az azokat kísérőkre.